2013. november 22-én a Collegium Talentum idén ősszel felvett 30 új kollégistája közül hat fiatal az Edutus Főiskolának a Magyar Tudomány Hónapja keretében tartott tudományos ülésszakán önálló szekcióülésen mutatta be kutatómunkáját és eddigi tudományos eredményeit. A programot meglátogatta Paládi-Kovács Attila, akadémikus, az MTA elnökségi tagja, a DOMUS Kuratórium elnöke, aki „A magyar tudományosság helyzete, a kárpát-medencei magyar kutatók előtt álló kihívások” címmel tartott előadást, amelyben felhívta a figyelmet a fiatalok előtt álló kutatási és együttműködési lehetőségekre.

Előadása után meghallgatta a hat fiatal tudósjelölt előadását, amelyek különféle tudomány-területeket öleltek át. A program a következő volt:

Takács Petra-Renáta (a Babeș-Bolyai Tudományegyetem 3. éves Matematika szakos BSc hallgatója): Nem megengedett belső pontos algoritmusok alkalmazásai
Vas Krisztina (a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem 3. éves PhD hallgatója): Rezisztencia problémák Staphylococcus aureus törzseknél
Szabó Zoltán-István (a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 2. éves PhD hallgatója): A kiralitás fontossága
Tőtős Áron (a Nagyváradi Egyetem 2. éves MSc Történelem szakos hallgatója): A prostitúció politikai megítélése Magyarországon a XIX. század második felében
Lendák-Kabók Karolina (az Újvidéki Egyetem Jogi kar 2. éves PhD hallgatója): Nemi egyenjogúság – előny-e az EU-tagság?
Gogolák László (az Újvidéki Egyetem Műszaki kar Mechatronika szakos doktorjelölt hallgatója): Vezeték nélküli szenzorhálózatok alkalmazása ipari körülmények között

A szekció előadások mindegyikét több kérdés és válasz követte, majd az akadémikus a következő szavakkal foglalta össze benyomásait:

„Tisztelt Szekció! Kedves Kollégisták!
Ismételten köszönöm a szíves meghívást a program vezetőinek. Bevallom, amikor a szekció tematikáját, a mai előadások címeit is megkaptam, pár percig hezitáltam, feláldozzam-e az egész délelőttöt, meghallgassak-e minden előadást. Utólag is megerősítve látom, hogy helyesen döntöttem, érdemes volt maradnom a szekcióülés végéig.

Elmondhatom, hogy a Collegium Talentum hat ösztöndíjasának mai beszámolója és az egyes prezentációkat követő élénk eszmecsere mély benyomást tett rám. Azt az előfeltevésemet igazolta, hogy a külhoni magyarság ma is bővelkedik tehetséges fiatalokban. A szomszédos országok mintegy harmincezer magyar anyanyelvű egyetemistája, főiskolása közül kiválogatott kollégisták szorgalommal, a megismerés vágyával fordulnak választott tárgyuk kevéssé kutatott, kevéssé feltárt problémái felé és kutatási ambíciójuk, őszinte kíváncsiságuk máris eredményekkel kecsegtet. Tetszett a magabiztos fellépésük, tetszettek a gondos felkészülésről tanúskodó szemléltető anyagok, a vetítések, a kérdésekre adott higgadt, tömör válaszok. Gratulálok mind a hat mai előadónak. Ezekkel a most mutatott erényekkel, készségekkel meg fogják állni a helyüket az iskolán kívül rendezett szakmai konferenciákon, a magyarországi és nemzetközi akadémiai fórumokon is. Nincs bennem semmi kétség a Collegium Talentum ösztöndíjasok, leendő kollégáink további sikeres előmenetelét illetően.

Külön öröm a mai ülésen szereplő előadók szakterületeinek változatos összetétele, az általuk választott diszciplínák széles spektruma, hiszen ma délelőtt a matematika, a biológia, a történelem és jogtudomány, a műszaki és orvosi tudományok egy-egy leendő művelője, szakértője adott betekintést az őt foglalkoztató kutatási problematikába. Bölcsészként, etnográfusként is fontosnak tartom a korábbi egyoldalúságok oldását, az élet- és természettudományok további térnyerését a külhoni magyar tudományosságban. Romániában, mint az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályainak összetételéből is látható, az említett egyoldalúság már oldódik. Más szomszédos országokban ehhez még hosszabb időnek kell eltelnie.

Nem ismerek jobb befektetést a kiváló, ambiciózus fiatalok támogatásánál. Magyarország az elmúlt évszázadban is sok tudóst, feltalálót, művészt adott a világnak. A nemzet által felállított Magyar Tudományos Akadémia, az 1867-es kiegyezést követően kiépített kiváló iskolarendszer szárnyakat adott a tehetségeknek. Az első világháborút követő imperialista békerendszer által megcsonkított ország egyetemeket, iskolákat, kulturális intézményeket épített, miközben sok kiváló tudósa német, angol, amerikai intézetekben keresett helyet magának. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a „tudásában európai, lelkében magyar” alkotó értelmiségi eszményét állította korának magyar tanárai és tanuló ifjúsága elé. A cél ma sem lehet más, mint a világban versenyképes tudás megszerzése, és a szülőföld, az anyanyelv, a magyar hagyományok szeretetének megőrzése a szívünkben.

A magyar alkotó értelmiség – éljen bárhol a világban – az internet és a műholdas televíziózás korában sokkal inkább kiépítheti hálózatait, kapcsolatait a magyar glóbuszon, mint bármely korábbi nemzedék tehette. Mi sem természetesebb annál, hogy a magyar állam, a magyar nemzeti közösség támogassa a kutatást, az iskolát, a kultúrát az államhatárokon belül és kívül is.  A Magyar Tudományos Akadémia nemcsak a „tiszteleti tagok” és a „külső tagok” választása során van tekintettel a külhoni magyar tudósok eredményeire. Közel húsz éve létezik már a „külső köztestületi tagok” kategóriája, a Domus Hungarica ösztöndíjak intézménye, és működik a jelenleg „Magyar Tudományosság Külföldön” elnevezésű elnöki bizottság is. A külhoni magyar tudományosság manapság ezeken kívül is számtalan szállal kapcsolódik az MTA-hoz és más magyarországi intézményekhez, egyetemekhez, tudományos egyesületekhez, alapítványokhoz. Nem szorul bizonyításra, hogy ez a természetes. Az e célra fordított szerény összegek a tudomány és az oktatás egyetemes céljai mellett a magyar nemzeti közösség egészét is jól szolgálják. A tudománytörténetben százával találjuk azon neves magyar tudósok, elismert professzorok neveit, akik a mai országhatárokon kívül születtek. Bízzunk abban, hogy a tehetség, bárhová született, napjainkban és a jövőben is megtalálja az útját. Abban is reménykedhetünk, hogy a magyar tudományos élet, az MTA utánpótlása a jövőben sem korlátozódik az ország területére, mert humán erőforrása kiterjed az egész magyar népterületre, az egész magyar glóbuszra.”

November 29-edikén a Collegium Talentum 2011-ben és 2012-ben felvett 46 külhoni kollégistája részére szervezett program fókuszában a külhoni magyar tudományos élet, a kapcsolatok építése és szervezése állt. Kocsis Károly akadémikus, az MTA elnökségi tagja „A Magyar Tudományos Akadémia és a határon túli magyar tudományosság” címmel tartott előadást. Miután kronologikusan, számokkal és térképekkel is bemutatta az MTA külhoni magyar tudósokkal szervezett és tartott kapcsolatait, felhívta a kollégisták figyelmét az MTA külső tagságának lehetőségére. Elmondta, hogy a doktori fokozatot szerzett fiatalok hogyan jelentkezhetnek köztestületi tagnak, miként szerezhetik meg a „magyar tudományos állampolgárságot”. A kollégisták nagyszámú kérdésére adott válaszából is kiderült a Magyar Tudományos Akadémia azon küldetése, hogy a magyar nemzet és tudományosság számára minden magyar és magát magyarnak valló, tudományterületét alkotó módon művelő tudós számít, és fontos feladatának tartja, hogy aktív kapcsolatot tartson fenn a magyar tudományos élet és a külhoni magyar tudományosságban tevékenykedő kutatók, oktatók, szakemberek között.

 

 

 

2013 © COLLEGIUM TALENTUM